Thorma János festőművész a magyar festészet egyik kulcsfigurája, a nagybányai művésztelep egyik alapító atyja és későbbi vezetője.
Korai Évek és Tanulmányok
Thorma 1870-ben született Kiskunhalason. Gyermekkorát Jászberényben töltötte, majd a család 1884-ben Nagybányára költözött, így Thorma a gimnáziumi éveit már itt töltötte. A festészet iránti érdeklődése korán megmutatkozott.
Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, ahol 1887–1888 között a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (a mai Képzőművészeti Egyetem elődje) növendéke volt. Itt mestere a neves festő, Székely Bertalan volt.
Ezután, 1888-ban csatlakozott Hollósy Simon müncheni magániskolájához, ahol tehetségével és szorgalmával hamar Hollósy Simon bizalmas barátja és egyik legfőbb segítője lett. Thorma emellett Párizsban is képezte magát (többek között a Julian Akadémián), ahol megismerkedett a francia naturalizmussal (Jules Bastien-Lepage) és Munkácsy Mihály művészetével. E korszak fő művei – mint az 1896-ra elkészült, monumentális „Aradi vértanúk” – a történelmi festészet és a naturalizmus iránti elkötelezettségét bizonyítják.
A Nagybányai Művésztelep Alapítása
Thorma János kulcsszerepet játszott abban a kezdeményezésben, amely a magyar festészet egyik legfontosabb centrumát hozta létre. 1896-ban Réti Istvánnal és Ferenczy Károllyal együtt kereste fel Hollósyt, és rábeszélte, hogy a nyári gyakorlatot szülővárosa közelében, a magyarországi Nagybányán tartsák.
Ezzel 1896 nyarán megszületett a Nagybányai Művésztelep, amely a szabadban festés (plein air) és a modern látásmód terjesztésével forradalmasította a hazai festészetet.
Művészeti Konfliktus és Vezetői Szerep
Az 1900-as évek elején a Művésztelepen belül komoly feszültség alakult ki a mesterek között, elsősorban a művészeti irányelvek miatt. Hollósy Simon konzervatívabb, stúdiómunkán alapuló szemlélete összeütközött Thorma, Ferenczy és Réti modernebb, plein air és posztimpresszionista törekvéseivel.
Bár a konfliktus Hollósy Simon kiválásához vezetett az iskola vezetéséből (a későbbi években már külön tartott szabadiskolát), Thorma, Ferenczy Károly és Réti István vezetésével a Művésztelep fennmaradt. Munkájuk eredményeként 1902-ben megalapították a Nagybányai Festők Társaságát (NFT), amely intézményesítette az iskolát.
Thorma János lett a Művésztelep szellemi és tényleges vezetője, aki elkötelezetten tartotta fenn az intézményt a nehéz időszakokban (különösen Trianon után) egészen 1937-es haláláig. A „legnagybányaiabb festő” címet is kiérdemelte, mivel a legszorosabban kötődött a város művészeti életéhez, és több generációnyi fiatal festőt nevelt ki.
Későbbi korszakában Thorma festészete egyre inkább a színekre, a fényre és a posztimpresszionista hatásokra nyitott, de mindvégig megőrizte a nagybányai táj iránti hűségét. Életműve a magyar festészetben a realizmustól a modern látásmód felé vezető átmenet egyik legfontosabb fejezete
