A 19. században München híres volt bohém, nyüzsgő művészeti életéről, a világ minden tájáról összegyűlt több ezer festő és szobrász alkotott a bajor fővárosban.
Az ifjú magyar művésztanoncok nagy része Münchenben jött, annak reményében, hogy igazi festőművésszé váljon, ehhez be kellett kerülni a Képzőművészeti Akadémiára, ahol a legnevesebb mesterektől tanulhattak. De a budapesti Mintarajztanoda nem nyújtott ehhez megfelelő felkészülési lehetőséget, így bekerülni szinte lehetetlen volt. 1886-tól ezt a hiányt kívánta Hollósy Simon magániskolája betölteni, s a gyakorlott festő és született tanár segítségével a legtöbben félév felkészülést követően sikeres felvételi vizsgát tettek az Akadémiára.
Hollósy tanítványaiból (Thorma János, Réti István) és az iskola köré csoportosult baráti körből (Iványi Grünwald Béla, Csók István, Ferenczy Károly) alakult később a nagybányai csoport.
Művészetük etikai kérdésfeltevése a realista írókhoz, Émile Zolához és Henrik Ibsenhez igazodott. Műveik egyúttal erkölcsi hitvallásukat is magukba sűrítették, társadalmi elkötelezettség vállalását hirdették. Világszemléletük a humánus problémák iránti fogékonyságról tanúskodott. Alkotásaik között gyakorta feltűntek a szociális tendenciájú érzelmes témák, így hangsúlyt fektettek az emberábrázolásra, az alakok pszichikai jellemzésére.
