A máramarosszigeti származású Hollósy Simon 1896. május 30-án látogatott haza szülővárosába, ahol utoljára apja temetésekor, 1879. októberében járt. Simon felkereste öccsét, Józsefet, aki a buddhizmus eszmeiségétől túlfűtve mindenét eladományozta, és egykori családi házuk padlásán húzta meg magát. Sorsát nehezítette betegsége, tűdőbajban szenvedett.
A festő miután bátyját, István meglátogatta hivatali irodájában, a máramarosi hegyekbe indult kirándulni. Ekkor felelevenedtek benne fiatalkori élményei, amikor még erdész szeretett volna lenni. Ezeket az eseményeket idézheti fel az olvasó a regény Szigeti emlékek című fejezte olvasásakor.
1877-től az első pár évben A Máramarossziget MAGYAR KIR. ÁLLAMI FELSŐBB LEÁNYISKOLA a Hollósy Simon-féle házban volt elhelyezve. Ebben az épületben volt a megyei „Nőegylet“ által fentartott „Erszébet nőnevelde” s mert akkor ennél alkalmasabb helyet az iskola részére kapni nem lehetett, azt vette át, illetve bérelte ki a minisztérium az iskola részére.
