Hollósy Simon, a regény főhőse nyomorúságos körülmények között tengődik a műkereskedések fellegvárában, Münchenben. Ám egy nap megismerkedik élete szerelmével, Käti Wallace-szal, és a lányról festett portréjával átütő sikert arat a Kunstverein kiállításán. Barátai bíztatására megnyitja magániskoláját, és hamarosan a bajor főváros legfelkapottabb mesterévé válik. A zseniális tanító lelkesítő, bölcs meglátásaival festők ezreit indította el a művészi pályán. De a lázadó, különc természetű festő rendszeresen bonyodalmakba, nézeteltérésekbe keveredik. Kérdés, hogy festőtársai képesek-e elnézni az Öreg árnyoldalait, és követni vezetőjüket a művészeti élet rögös útján. Céljuk megegyezik, felszabadítani a magyar művészeti életet. Hollósy nem ismer megalkuvást, pusztítani akar, hogy újat építhessen, de vajon barátai is így akarják?
“… oly frappáns egyéniség volt, hogy a puszta szemlélőre is hatnia kellett. Erős, magas, vállas alak; szép örmény fej, nem is annyira szép, mint érdekes; exotikus kalóztípus, nagy sötét, dülledt szem, markáns orr, szénfekete, rendetlenül arcába lógó haj. Kissé díjbirkózó típus, s amellett prototípusa a bohémnek. Tanítványai rajongtak érte, és neki mindennél fontosabb volt ez az állandó kontaktus velük, nemcsak az iskolában, hanem esténként, cigány melletti «lumpolás» alkalmával is. Nagyszerűen értett a cigányzenéhez, ő maga is naturalista módra kitűnően mívelte a magyar zenét, annyira, hogy egy ilyen mulatozás alkalmával egy cigány azt mondta neki: «Valld be Simi, hogy te is cigány vagy!» Ha tanítványai elmaradoztak az ilyen társas mulatásról, azért szörnyű haragra tudott gerjedni. Figyelő, szavát leső tanítványok, akiknek beszélhetett nemcsak festészetről, de egyébről is, hosszasan, révetegen – ez volt éltető eleme. Korrektúráját isteni megnyilatkozásnak vették.”
(Ferenczy Valér visszaemlékezése)
