Lyka Károly élete és pályája

A görög származású Lyka-család legismertebb tagja, Lyka Károly neves művészettörténész, kritikus és esztéta 1869. január 4-én született Pesten, és 1965. április 30-án hunyt el Budapesten, 96 éves korában.

1887-től, 18 éves korától Münchenben a festőakadémián festői tanulmányai mellett művészettörténetet és esztétikát is hallgatott. Az akadémiai évek alatt Hollósy Simon szabadiskoláját látogatta, s életre szóló barátságot kötött vele, amely meghatározta későbbi oktatói és művészetkritikai tevékenységét. Barátai Carlonak hívták. Lyka már festészeti tanulmányai alatt rájött, hogy az íráshoz több affinitása van, s ezért idővel művészetkritikusi pályára váltott. Hollósynál töltött évei során titokban járt be az Akadémiára művészettörténeti előadásokat hallgatni, mert attól tartott, hogy társai megtudják, és tréfálkoznak majd vele.

Érdeklődése kiterjedt a szépirodalomra, a társadalomtudományokra, a filozófiára (Spencer, Taine) és a zenére is. Nyelveket tanult, és aktív fordítómunkát végzett, például olasz nyelvről. 1890–1891-ben már cikkeket küldött fővárosi lapokba, majd az 1891-ben induló Magyar Hírlapban müncheni művészeti eseményekről és szellemi mozgalmakról publikált.

1892-ben visszatért Nyitrára, ahol régi festmények restaurálása volt a pénzkereseti forrása. Még ebben az évben négy évre Olaszországba utazott, ahol Nápolyban és az Örök Városban már inkább a művészettörténetet tanulmányozta. München óta levelezett Réti Istvánnal, aki ekkor Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában.
Kossuth Lajos halálakor (1894) a Pesti Napló tudósítójaként Torinóba utazott. Réti Istvánnal együtt utaztak Kossuth halottaságyához. Lyka is elkísérte azt a különvonatot, amely a vörös rózsákkal borított koporsót Budapestre vitte. Az olasz állomásokon vörös zászlós garibaldisták köszöntötték a vonatot. Ekkor történt, hogy keresztezte a vonat útját az osztrák császár! Egy kitérőnél megállították a vonatot, hogy elhaladhasson az olasz királyhoz tartó Ferenc József.
Lyka 1896-ban Budapesten telepedett le. Ekkor már végképp lemondott a festői pályáról, és a művészetkritikai tevékenységének szentelte magát. 1902–1918 között a Művészet című folyóirat szerkesztője volt. 1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, és néhány évig annak igazgatói tisztét is betöltötte. Réti Istvánnal számos reformot valósítottak meg a főiskolán az 1920-as években.
Élete végén, egy újságírónak adott interjújában, arra a kérdésre, hogy mit üzen a ma művészeinek, Lyka Károly jobbját a szívére szorítva azt mondta: „— Innen dolgozzanak.”

Lyka Károlyné és a síremlék története

Lyka Károlyné Minich Ida (Minich József negyvennyolcas honvéd és szobrászművész lánya) festőművész volt. Első férje Tóth László festőművész volt, aki a Hollósy-körhöz tartozott, de sajnos igen fiatalon, 1895-ben hunyt el. A maga után hagyott kis árvát, Tóth Jernét Lyka nevelte, aki Moll Szilárdné néven az 1960-as években hunyt el.
Lyka Károlyné (Minich Ida) és Lyka Károly sírja felett látható szobor: Medgyessy Ferenc szobrászművész funerális művészetének jellegzetessége, hogy a kompozíciókban gyakran szerepelnek női alakok, akik kontraposztos beállításban kőtömbre vagy oszlopra támaszkodnak. Ruházatuk antik hatást kelt, és kiemeli asszonyosan telt formáikat.
A síremlék története:

A könyvet tartó, lepelbe burkolt, merengő női alakot ábrázoló márványszobrot Medgyessy Ferenc készítette 1931-ben.
A művet eredetileg a debreceni gimnáziumi igazgató, Dóczi Imre sírszobrának rendelte meg a fia, ám ő nem volt megelégedve a tervekkel, így a szobor végül nem oda került.
A szobor véglegesen 1943-ban került Lyka Károlyné (Minich Ida) sírjára. Lyka Károly szintén itt nyugszik.