„Csók jókötésű, középtermetű fiú volt, akit az utca nevelt az életre, a malomkerék forgása ringatott álomba, és a nap első sugarai ébresztettek. Nem kellett félteni, ösztönösen elutasította a konzervatív fecsegést, és ötletes tréfákkal igyekezett ugratni a környezetét. Ízlése sokat fejlődött az Országos Képtár gyűjteményének hosszas tanulmányozásával. Mint az egész Hollósy-kör, ő is esküdt ellensége volt az Akadémiára jellemző festészeti sablonnak, az erőltetett, mesterkélt művészetnek. A személyes élményt tartotta a művészet igaz forrásának, a színek, a fény- és az árnyékvalőr finom harmóniáját pedig a festészet legfőbb eszközének.”
(részlet: Festők a szabadban c. könyvből)
Csók István neve egészen a kezdetektől összefonódik a nagybányai festőiskolával. Ott volt az első között 1885-ben, akik rábeszélték Hollósyt, hogy nyissa meg magán festőiskoláját.
1865. február 13-án született Pusztaegresen, Csók Lajos és Öreg Julianna gyermekeként. Apja jól jövedelmező malmot üzemeltetett. Csók kiváló géneket örökölt, 95 évesen Budapesten hunyt el. Így életműve rendkívül színes, majd 8 évtizedet ölel át. 1882-től járt a Mintarajztanodába, már itt barátságot kötött Grünwald Bélával és Zemplényi Tivadarral, akik később sajátos szerepet töltöttek be a nagybányai művésztelep életében. 1885-ben (húsz évesen) már Münchenben volt, Hollósy első tanítványai közé tartozott, ő sarkallta a Hollósyt magán festőiskolájának megnyitására. Levelet írt Pesten maradt barátainak, hogy mihamarabb csatlakozzanak a müncheni magyar kolóniához. Csak a második nyáron 1897-ben csatlakozott a művésztelephez, s bár rendszeresen látogatott ezután Nagybányára, de nem töltötte ott az egész nyarat.
A pályakezdő Csók már első munkáival gyors és látványos sikert aratott a párizsi, müncheni, bécsi, antwerpeni és budapesti kiállítótermekben. Honfitársai közül kevés huszonéves fiatalember büszkélkedhetett annyi éremmel, ahánnyal Csók festészetét néhány év leforgása alatt jutalmazták.
Csók István, vagy ahogy barátai becézték Estebán – korai képei közé tartozik a Szénagyűjtők, mely a francia finom naturalizmus stílusjegyeit hordozza magán. Elsőre mindenkinek szembe ötlik a rendkívül aprólékos, fotószerű ábrázolás, ami alapvető jellemzője ennek a festészeti irányzatnak. A művész 1890-ben az Úrvacsorával együtt mutatta be a régi Műcsarnokban, a kiállítást meglátogató Ferenc József, ezzel a megjegyzéssel illette: „Ez a kép árnyék nélkül lett megfestve.“ Egyenletes szétszórt fénybe helyezi a festő az alakokat. Ez a világítás nem vet árnyékot és nincsenek erős fény kontrasztok. Sajátos, gyöngyházfényű színvilága s a felületek sima kidolgozása. A kép egységét segíti a mindent összefogó fehéres tónus. Sokban rokon az 1850-es években megszülető realizmussal, ami szintén a valóság – elsősorban a társadalmi valóság – őszinte, leplezetlen, olykor kritikus szemléletű ábrázolását jelentette. Nem véletlen, hogy ennek középpontjában sokszor a szegények, elnyomottak, kiszolgáltatottak álltak.
A művészek vágynak a természetbe, de még csak rajztanulmányok készülnek a szabadban. Érződik, mintha a modellek lebegnének, a műteremben pózolnak.
Csóktól idegen volt a merész társadalomkritika vagy a polgárpukkasztás. Ezen jelenet ihletője a szülőföld idilli közege, a természettel összhangban élő vidéki nép szelíd, békés pillanatát örökíti meg. Csók festészete nagy népszerűségnek örvendett. Fénnyel telített, színpompás képei visszatérő hősei imádott felesége és lánya, békés polgári otthon vagy a nyári Balaton, dús tarka virágok.
A zavartalan alkotás körülményeit Nagybánya biztosította, ahol Csók Bay Lajos jóvoltából a környék legjobb fekvésű műtermét kapta meg, a Szent János patak partján az ősfás Hámori-kert közepén álló, nyolcszögletű, futórózsával beborított pavilont. A „Paradou” – ahogy Zola nyomán Csók nevezte – lázas munkára serkentette a festőt, aki az árnyas műteremben mindjárt aktfestésbe kezdett. Modellje Elvira, egy „vereshajű, piszeorrú, nevető szemű szemérmetlenség” volt, akinek hibátlan aktjában Csók a bűnre csábító Évát és a szerelem istennőjét, Vénuszt egyaránt felismerte.
A cecei malom a mai napig áll, sőt 1962 óta a festő lányának, Csók Júliának nagylelkű adományaiból berendezett emlékkiállítás is megtekinthető.
