Csók István, a sáregresi molnárlegény



Csók István, habár csak 1897-ben látogat el először Nagybányára, ettől az évtől kezdve állandó, aktív tagja a festőcsoportnak.

“Csók jókötésű, középtermetű fiú volt, akit az utca nevelt az életre, a malomkerék forgása ringatott álomba, és a nap első sugarai ébresztettek. Nem kellett félteni, ösztönösen elutasította a konzervatív fecsegést, és ötletes tréfákkal igyekezett ugratni a környezetét. Ízlése sokat fejlődött az Országos Képtár gyűjteményének hosszas tanulmányozásával. Mint az egész Hollósy-kör, ő is esküdt ellensége volt az Akadémiára jellemző festészeti sablonnak, az erőltetett, mesterkélt művészetnek. A személyes élményt tartotta a művészet igaz forrásának, a színek, a fény- és az árnyékvalőr finom harmóniáját pedig a festészet legfőbb eszközének.”
(részlet: Festők a szabadban c. könyvből) 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük