Réti István, az írnok

Réti István a nagybányai alapító gárda legfiatalabb tagja, a művésztelep írnoka. Rétire mindig lehet számítani, ha kell, Hollósy kedvéért még az óráját is zaciba adja. Legjobb barátjával, Thorma Jancsival folyton festői kalandok után kutatnak.

Édesapja, Réti (Viser) Alajos kincstári főerdész volt, szerette a könyveket, maga is rajzolgatott. Az ifjú Réti gimnáziumi érettségi után 1890-ben beiratkozott a Mintarajziskolába, ahol Greguss János tanítványa lett. Az ott töltött néhány hónap múltán Thorma Jancsi hívására Hollósy Simon vonzotta, s elutazott Münchenbe. Hollósy mellett tanult két évet, majd Párizsban a Julián Akadémián tanult hat hónapig.
Párizsból hazament Nagybányára, s ott festette meg első sikeres képét, a Bohémek karácsony estje idegenben címűt. A Műcsarnok 1893-i téli tárlatán e műnek nagy sikere lett, bár kép szerzőjéről alig tudott valaki valamit. Ez a siker azért is meglepő, mert akkor százszor nehezebb volt kivívni, mint ma. Ma már nincs a festészetnek oly szélsőséges iránya, amelynek Budapesten ne akadna rögtön egészen számottevő közönsége. Ma már pártokat lehet tömöríteni akármilyen extravagancia köré. Akkor azonban másként álltak a dolgok. A művészettel édes-keveset törődött a közönség. Távolról sem volt meg mai iskolázottsága; néhány nevessé lett festő stílusára esküdött a publikum s ami attól eltért, azt nem tartotta helyes művészetnek. A Műcsarnok 1893-i téli tárlatán e műnek nagy sikere lett, a Képzőművészeti Társulat megvette a Magyar Nemzeti Múzeum Képtára számára.
1894-ben Lyka Károly ösztönzésére Olaszországba utazott, legelső olasz útjának terméke a Kossuth Lajos a ravatalon c. grafika és festmény. Az történt, hogy Kossuth Lajos halálhírére Lyka Károllyal együtt Torinóba siettek, ahol Réti engedélyt kapott arra, hogy a ravatalon nyugvó Kossuthot lefesse. Nagyon jól sikerült a rajz, finom és őszinte hangú, a friss fájdalom és a csendes belenyugvás érzését sugározza. A festett képnek dokumentumértéke is nagy, mégis több évtizeden át alkotója magánál tartotta, nyilván kegyeletből. Képzeljék el, milyen hatalmas esemény, megtiszteltetés volt ez, az akkor mindössze 22 éves Rétinek. Ma a rajzot is és a grafikát is a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Itt őrzik Réti 1899-ban készült nagy jelentőségű alkotását, mely a Honvédtemetés címet kapta.
Réti hetekig Görgei Artúr honvéd tábornok látogatásának hatása alatt volt. Fejébe vette, hogy negyvennyolcas témájú képet fest, de a helyszín és a kompozíció nehezen akart összeállni képzeletében. Mígnem egy hűvös, nyár végi délután Ferenczyéktől indult haza, amikor a Petőfi utca végén a temető bejáratánál egyenruhás, öreg honvédekre lett figyelmes. A megőszült, ágrólszakadt aggastyánok bajtársuk búcsúztatásáról indultak haza, s egy régi forradalmi nótát énekeltek csendesen. Némelyiküket már látta korábban. Réti úgy érezte, hirtelen megvilágosodott. Egy ifjú odaadásával hallgatta éneküket, s miután a dal véget ért, üdvözlésükre sietett. A bakák meghatódottan fogadták a festő felkérését.

Társukat búcsúztató 1848-as honvédkatonák mélyen elgondolkodtatták. Rétit szíven ütötte az idő múlása, megértette, hogy művészként köteles alkotásaival örök emléket állítani a haza hőseinek. Múlóban vannak a 48-as eszmék. Ezért volt fontos a közvetlen élményszerű megjelenítés. Akkoriban nem volt tv, fényképezőgép ami felelevenítette volna az akkori eseményeket. Az egyetlen módja a történelmi események vizuális megidézésének a festészet volt. Ez keltette életre a múltat és tette szemmel láthatóan érzékelhetővé, átélhetővé a fiatalság számára a történelmet. Hogy a jelenben se veszítsen jelentőségéből. Mintha előttünk sétálna el a tömeg.
A gyász a ködös, őszi kopár tájban való halk feloldása. A természetbe helyezi az alakokat, de valószínűleg a táji háttér elemek kivételével az alakokat műteremben festhette.
1900-ban Réti ezzel a művével megnyerte a Lipótvárosi Kaszinó 1000 forintos díját.
Festői munkásságán túl irodalmi tevékenysége is jelentős. Nagybányai mt. nagymonográfia megírásával rengeteg történet marandt fent. Budapesten, főiskolai tanári és rektori állásában Nagybánya eredményeit mentette át a művészképzés korszerűsítésére. Lyka Károly 1920-ban őt kérte föl az oktatás átfogó reformjának kidolgozására. Réti azt ültette át, ami a szabadiskolai rendszerben még időtálló volt. A szabadban készített természeti tanulmányokat, a tanárválasztás elvét, a művésztelepi gyakorlatokat, a rendszert adó korrektúrát és irányítást.
Réti 1938-ban nősült, feleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb Szlezák Irént, akiben megértő és hű társat talált. A második világháború utolsó éveiben életük viszontagságos volt. Rétiék Bajnok utcai lakását bombatalálat érte, Réti könyveinek, képeinek, vázlatainak nagyobb része elpusztult. Amijük megmaradt, azzal újabb lakásba menekültek, majd azt a lakást is bombatalálat érte. Réti közben egyre többet betegeskedett, Budapest ostromakor szívszélhűdésben halt meg 1945. január 17-én, aznap éjjel amikor bevonultak a szovjet katonák és hajnalban felrobbantották a Duna hídjait.
Ideiglenesen csak a Liszt Ferenc tér rögtönzött tömegsírjába lehetett eltemetni, majd a háború után kapott díszsírhelyet az akkor még Kerepesinek hívott temetőben. A síremléket 1968-ban állították fel a festőművész eredeti nyughelyén, a 44-es parcellában, ahonnan 1980-ban helyezték át a művészparcellák területére, jelenlegi sírhelyére.
Felesége, Szlezák Irén életének 80. évében 1978. jún. 11-én hosszú szenvedés után hunyt el, a temetőbe helyezték végső nyugalomra.
Réti István síremlékét Ferenczy Béni készítette mészkőből és bronzból 1966-ban. Ferenczy Béni 1956-ban bekövetkezett agyi embóliája következményeként elvesztette beszédkészségét, jobb keze pedig lebénult. Bal kezét használva újra tanult mintázni. Ennek egyik szép és megható példája Réti István sírján lévő dombormű is, amelyet atyai jó barátjának és egyben egykori mesterének, Réti Istvánnak (1872−1945) sírjára készített. Ez a dombormű utolsó munkáinak egyike, az elkészülte utáni esztendőben a szobrászművész elhunyt.