Az Aradi vértanúk fogadtatása 1896-ban
Thorma János monumentális, az Aradi vértanúk (Október 6.) címet viselő festménye 1896 tavaszán készült el, éppen a millenniumi kiállítás idejére. A kép bemutatását kísérő események egyfajta „nemzeti botránnyá” szélesedtek, rávilágítva a korabeli politikai feszültségekre.
Thorma eredetileg benyújtotta művét az új Műcsarnok Képzőművészeti kiállítására. Azonban az utolsó pillanatban visszavonta a kérelmét.
Ráébredt, hogy a kép témája (az 1849-es aradi kivégzések) rendkívül kellemetlen helyzetbe hozza a kiállítás rendezőbizottságát, mivel a millenniumi ünnepélyes megnyitón nem lehetett volna I. Ferenc Józsefet a festmény elé vezetni.
Ugyanakkor a kép erőteljes történelmi és nemzeti tartalma miatt, ha a zsűri visszautasítja, súlyos „nemzeti botrány” robbant volna ki.
Thorma tapintatosan oldotta meg a nehéz kérdést, elkerülve a hivatalos konfliktust.
A festményt először az Orczy-ház egyik eldugott, ócska tánctermében állította ki. (Az Orczy-ház/bazár a Kálvin téren állt, az Orczy-kert közelében.)
Később a Városligeti Vampetics vendéglőbe (más források szerint kávéházba) vitette át. A képet hatalmas vászonra feszítve, a vendéglő különtermében lehetett megtekinteni.
A fogadtatás és a páratlan siker
A kiállítás (és a szállítások) óriási költségeket rótt Thormára, éppenhogy rá nem fizetett. A siker azonban páratlan volt, és minden nehézséget felülírt.
A hírverésnek köszönhetően a kiközösített kép valóságos zarándokhellyé vált, rengeteg látogatót vonzott.
A festményt megtekintette a kor szinte minden számottevő személyisége: Kossuth Lujza (Kossuth Lajos leánya), Görgey Artúr (az 1848–49-es honvédsereg fővezére), Jókai Mór és Feszty Árpád.
A festmény rendkívüli érzelmi hatással volt a nagyközönségre. Az Aradi tragédia közvetlen gyászolói közül sokan még életben voltak – bajtársak, katonák, rokonok –, akik számára a kép a nemzeti gyász hivatalos elismerését jelentette.
A politikusok, írók és esztéták cikkeztek a képről és a fiatal művészről. A festmény hatására versek és ódák születtek, sőt, zajos ünneplések és bankettek zajlottak a kép bemutatótermében is, amely Thorma nemzeti hős rangjára emelését jelentette.
Thorma a festményt 1897-ben a kolozsvári Erdélyi Képzőművészeti Társulatnak ajándékozta, ami azzal a céllal történt, hogy a festmény hosszú távú elhelyezést és állandó kiállítást kapjon. Ez az ajándékozás is hozzájárult a kép kultuszának elmélyítéséhez. Ma a festmény Kiskunhalason, a Thorma János Múzeumban látható.
Forrás: Réti István: A nagybányai művésztelep. 2004. 88. oldal
