JÓKAI MÓR
A LEGNÉPSZERŰBB magyar regényíró hatvan esztendőre terjedő pályáját mindvégig lankadatlan érdeklődés kísérte. JÓKAI MÓRIC 1825. február 18-án született Komáromban. Habsburg-ellenes köztársasági érzelmű. Demokratikus lelkesedésében vezetéknevének y-végződését i-betűvel cserélte föl.
1876. augusztus 13-án, amikor Jókai Mór ellátogatott Nagybányára, felkereste a polgármestert, Thurman Olivért, és kíváncsi helyiek népes kíséretével felsétáltak a Széchenyi-liget dombjára. Az anekdota szerint az író sokáig gyönyörködött az eléje táruló látványban, majd megkérdezte: „Mi a neve ennek a dombnak?” „Eddig nem volt neve; e perctől kezdve Jókai-domb!” – válaszolta egyik helybéli kísérője. „Így lett ő váratlanul keresztanyja annak dombnak.” Annak a dombnak, ahol pontosan 20 évvel később a Hollósy-iskola műterme állott.
A másik szál, ami Jókait és Nagybányát összeköti már sokkal bonyolultabb, mert 3 generációt ölel fel. 1848. március 15. estéjén a Nemzeti Színházban a Bánk Bánt játszották, a márciusi ifjak 23 éves vezére ekkor szeret bele első látásra a Laborfalvi Róza színésznőbe. Jókai fittyet hányva minden gátló körülményre; menekül édesanyja, testvérei, barátai elől; titokban megtartja esküvőjét a nála nyolc évvel idősebb színésznővel, annak ellenére, hogy volt egy törvényen kívüli 12 éves lánya, Benke Róza, a kor ünnepelt színészétől, a nagybányai Lendvay Mártontól.
A székelyszármazású, katolikus vallású művésznő hatása igen áldásos férje pályájára, rendes élethez szoktatja az írót, anyai gonddal őrködik fölötte.
A 2. Róza egy nagynéni visszaemlékezése szerint: „elkényeztetett lány volt, aki nem álmodott egyébről, mint drága ruhákról és arisztokrata férjről”. Nagyravágyása egészen oda vezetett, hogy gróf Andrássy Gyulától törvényen kívül megszületett Róza nevű leánygyermeke, azaz a 3. Róza.
A 2. Róza 24 éves korában, 36 óra alatt agyszélhűdésben halt meg, maga után hagyva egy fél éves árvát. A kis Róza két és fél éves, amikor az író először látja. Születését nem szabad tudni senkinek, legkevésbé neki magának. Nem szabad idegenek közé mennie, nem adták iskolába, se intézetbe, nem bocsátják sehová, nehogy megtudjon valamit” – írta Mikszáth Kálmán Jókai-könyvében.
Anyjának korai halála után Laborfalvi Róza férje, Jókai Mór örökbe fogadta. Hivatalosan Jókai csak 1886-ban adoptálja. Rózát hatéves korától Jókai Mór tanította írni és olvasni. Titokban tartották előtte a kétszeres törvénytelen származását, míg egyszer egy tapintatlan barátnője felvilágosította születése felől. „A lány sírva rontott be nagyanyjához s a szelíd lelkű Jókai akkor határozta el örökbefogadását, ami szeptemberben meg is történt. Jókainé így kiáltott fel az okmány aláírásakor: „Most már boldogan halok meg!” Róza innentől kezdve viselte a Jókai Róza nevet.
Pár hónappal később az idősebb Róza elhunyt, és Jókai Róza vette át háztartása vezetését. Ezután derűsebb napok jöttek a családi életének egyhangúságába. 1888-ban Róza férjhez ment Feszty Árpád festőművészhez, s együtt beköltözöttek a Bajza utcában álló velencei gótikus mintára épített palotába.
Feszty Árpád 1886-ban szintén gróf Teleki Sándor meghívására járt Nagybányán. Ennek a látogatásnak hatására festette megrendítő hangulatú festményét, Bányász szerencsétlenség címmel a soproni Központi Bányászati Múzeumban őrzik.
Feszty Árpádné Jókai Róza két könyvet írt: Akik elmentek (1923), és A tegnap (1924).
Forrás:
JÓKAI MÓR ÉLETE ÉS KORA • 1905–1906 (18–19. kötet), II. RÉSZ A SÁRGA HÁZ ÉS LAKÓI
