Grünwald Béla, a romantikus

.

 

 

Részlet a Festők a szabadban című regényből:


“Bélát nehezebb volt megingatni önbizalmában. A vágott szemű, sólyomarcú férfi szelíd zárkózottsággal szemlélte a környező világot, s keményre fényesített bajusza, mintegy ökörszarv hegyesedett két oldalra.
– Hálát adok az égnek, hogy nem valami piszkos, zajos nagy- városba, hanem a virágos, dombos somogyi pusztára születtem – mesélte ízes, dunántúli tájszólással, ami rögvest megtetszett Hollósynak, és nem szakította félbe. – Úgy tízéves lehettem, amikor a tanyánkra került egy öreg juhász a közelünkben fekvő Zichy-birtokról. Ő beszélte el nekem, miként fest és rajzol az Oroszországból hazatért Zichy Antal. János bácsi hatására kezdtem lerajzolgatni a puszta világát, a parasztembereket, a madarakat, a tájat, a természetet. A szüleim szerencsére mindenben támogattak, és még festéket is vettek nekem. A gimnáziumot már Pesten jártam. Jánosbá közvetítésével megismerkedtem Zichy Antallal, aki meg volt elégedve a munkáimmal, és a pártfo- gásába vett.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük