Fialka Olga igazi múzsa, neki köszönhető, hogy Ferenczy visszatalált az alkotás útjára, s újra festeni kezdett.
„A festőurak felálltak a fotelből, és kézcsókkal üdvözölték Ferenczynét, aki aztán Valérral a kanapén helyezkedett el. Olga bájos édesanya volt, vonásai kedvességet és szeretetet tükröztek. Derekáig érő világosbarna haját kontyba kötve hordta. Nyílt tekintete sejtetni engedte rendkívüli műveltségét, alakját és eleganciáját bármelyik bécsi asszony megirigyelhette volna.
Valér, aki novemberben töltötte be tizedik életévét, nem volt zavarban. A vékony arcú fiú sudáran festett a két gombsoros, fekete zakóban; sötétkék harisnyát viselt, amire térdnadrágot húzott. A Ludwigsgymnasium elsős nebulója volt, és rajongón nézett szüleire. A látogatóknak hamar egyértelművé vált, hogy művészi pályára kíván lépni.
– Édesanyánk is nagyon szeret festeni – mondta Valér, kétségtelenül Olgától örökölt barna bárányszemével a falon lévő képeket csodálta. – Ezeket a rajzokat ő készítette. Együtt szok- tunk kiállításokra járni. Főleg a Secessionba. Igaz, Papa?
– Igen, Olgának kiváló érzéke van a művészetekhez. Nagyon sokat tanultam tőle. Lényegében neki köszönhetem, hogy ko- molyan festeni kezdtem. Viszont a gyerekek születése óta sajnos a tudása kárba veszett.
Olgát látszólag nem érintették meg Károly szavai. Még szerelmi kapcsolatuk elején felismerte Károly rendkívüli tehetségét, s miután megszülettek az ikrek, a negyvenes évei elején járó asszony, aki tizennégy évvel volt idősebb férjénél, elfogadta a háttérbe húzódó hitves szerepét, és nem alkotott többet. Olga és Károly másod-unokatestvérek voltak. 1884-re, amikor hosz- szú idő után Gavosdián egymás mellé sodorta őket az élet, Olga nevéhez már igazi kiállító művészként több könyvillusztráció is fűződött. Károly viszont addigra teljesen felhagyott a festéssel, és gazdálkodással foglalkozott. A természetességében elbűvölő múzsa biztatta és inspirálta Ferenczyt, hogy kezdje újra az alkotást.”
